2012. június 25., hétfő

5. fejezet


Hátra fordultam, és egy hatalmas hústoronnyal találtam szembe magamat. Kissé összerezzentem, és az első gondolatom a következő volt: Honnan tudja a nevemet? Aztán persze leesett a tantusz, és elvigyorodtam. Csak bólogatni tudtam, mire a testőr intett, és követni kezdtük őt. Végeláthatatlan folyosókon, ajtókon keresztül meneteltünk. Bent nagyon hűvös volt, és éreztem, hogy libabőrös leszek – bár lehet, nem csak a hideg volt az oka. Hatalmasak sóhajtoztam, mint aki rosszul van, az őr egyszer hátra is nézett, de nem sokáig foglalkozott velem. Egy újabb ajtó elé értünk, itt viszont megfordult, biccentett, és elment. Kétségbeesve néztem Bellára, aki egész egyszerűen bekopogott, majd megragadta a kilincset, és benyitott. Hirtelen kivert a víz, és hidegrázásom volt egyszerre. Ott álltak mind az öten, de engem csak a göndör hajú, egyik legmagasabb fiú érdekelt. Amint kinyílt az ajtó, érdeklődve fordult erre, és akkor úgy éreztem, a szívem leállt egy pillanatra. Először olyan elképedt arcot vágott, hogyha nem lettem volna teljesen bepánikolva, még nevettem is volna rajta. Aztán hatalmas vigyor jelent meg az arcán, és felém futott. Erős karjai azonnal megtaláltak, és felkaptak. Megpörgetett egy jó párszor, miközben én erőteljesen kapaszkodtam belé, hogy el ne szálljak a nagy centrifugális erőtől. Közben végig a nevemet kántálta.
-          Jaj, de jó, már szédültem. – mondtam, mikor végre le méltóztatott tenni.
-       Istenem, de hiányoztál. – ölelt meg még egyszer. – Nőttél. – jegyezte meg, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Mikor meglátta Bellát, felé rohant.
-          Jézusom, Dree! De megváltoztál! – ölelte meg Harry.
-      Tudod, hogy utálom, mikor így hívsz. – morogta Bella, de azért elmosolyodott. – Te viszont Harold, semmit nem változtál. Csak nagyobb lett a hajad. – mondta már hangosabban Bella, mire a fiúk elnevették magukat.
-          Veled még nem találkoztam. – fordult Pen felé Harry. – Benned kit tisztelhetek?
-    Penelopé Hazel. – mondta halál nyugodtan Pen, ami hozzá – és a körülményekhez – képest nagydolog volt.
-   Harry Styles. Nos, Penelopé, igazán örülök, hogy megismerhettelek.  Ő vette át a helyem a csapatban? – fordult felém Harry, amit egy fejcsóválással, és egy bágyadt mosollyal jutalmaztam.
-          Nem. Téged lehetetlen pótolni. – vigyorogtam. – De tény, hogy Pen sokkal okosabb nálad.
-     Hogy micsoda? – játszotta a felháborodottat Harry, de a szája sarkában ott bujkált az az édes mosolya. – Ha így állunk! – mondta, majd leült az egyik székre.
-          Minket is beavatnál? – szólalt meg végül… Louis, igen, Louis!
-          Srácok! Ő az a Jamie, akiről beszéltem. – mosolygott Harry, majd csillogó szemeivel rám nézett.
-          Ó, örvendek, Harry ex-legjobb barátja. – jött oda Louis, és megölelt.
-          Ex?! – háborodtam fel.
-          Már én vagyok a legjobb barátja, édes virágszál. – kacsintott, majd Harryre nézett. – Ugye, babám?
-          Lehet, hogy ezt még egyszer át kell gondolnom. – vigyorgott Harry, miközben végig engem nézett.
Louis felháborodott képet vágott, majd gonoszul rám nézett, és hápogva elvonult az öltöző másik végébe. A többi fiú is odajött, és bár már találkoztunk, még egyszer bemutatkoztak, a biztonság kedvéért. Zayn. A haja rengeteget nőtt, az tuti. És kiderült, hogy cigizik. Viszont még mindig elég visszahúzódó, és jellemében egyáltalán nem változott, szóval ez jó dolog. Niall. Még mindig rengeteget zabál, ez tény, és még mindig megvan az ír akcentusa, de ő sem változott jellemben semmit. És Liam. Neki köszönhetem, hogy most itt lehetek. Ha ő nem vesz észre, talán Harry sem. Hálásan elmosolyodtam, és magamhoz szorítottam, mikor megölelt.
-       Na, és nem is mesélted még Liam, hogy szúrtad ki, Jamet? – karolt át Harry, miközben húzott maga mellett, hogy leüljek vele a kanapéra.
-      Hát, nem volt nehéz. Kiszúrta a szemed. – mondta Liam, mire elmosolyodtam. – És egyesekkel ellentétben nekem jó az arcmemóriám. – bökött a buksijára, és a többi fiú felé nézett, akik csak fütyörészni kezdtek, mintha ide sem figyelnének. Harry elnevette magát.
-      Még egyszer köszönöm, Liam. – mondta, miközben jobban magához szorított, mintha csak biztosra akarna menni, hogy nem szakadunk el egymástól megint.
-          És milyen is VOLT a ti barátságotok, konkrétan? Mert tegnap csak annyit mondtál, hogy a legjobb barátod VOLT. – Louis ennyire szíven ütötte volna Harry kijelentése?
- Amikor odaköltöztek Holmes Chapelbe, átjött hozzánk, mert szomszédok voltunk. És összebarátkoztunk. Mindent elmondtam neki, ő is nekem, és mindenben támogattuk a másikat. – itt rám nézett. – Olyan, mintha lett volna egy húgom. – megpuszilta a homlokom. Annyira jól esett bőrének érintése, ilyen hosszú idő után, hogy az elmondhatatlan.
-          És Dree? – biccentett Bella felé Liam.
-          Bella vagyok, csak ez a degenerált hív mindig Dreenek. – forgatta meg a szemeit Bella.
-          Bellával gimiben találkoztunk. Összebarátkoztunk. Kb. ennyi.
-          Ez aztán a romantikus történet. – szipogott Louis, de biztosan csak megjátszotta.
-       Fiúk, mennünk kell! – lépett be egy nagyobb darab emberke, majd ránk szegezte a pillantását. – Tegyétek ki őket, aztán indulás! – majd elviharzott. Milyen kedves…
-          Paul. – sóhajtott Niall. – A menedzserünk. Bocs, hogy ilyen bunkó volt, csak rossz kedvében van.
Én csak megráztam a fejem, hogy nincs semmi gond, de Bella szeme szikrákat szórt – nem szerette, ha valaki ilyen bunkó. Kelletlenül felálltam, ahogy Harry is azonnal, majd a derekamat átölelve sétáltunk ki a kupisan hagyott öltözőből. Mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára, úgy viselkedett velem. Teljesen természetesen, és ez jó. A hátsó ajtón menünk ki, hogy egy rajongó se lásson meg minket. Harry a lelkemre kötötte, hogy felhívom, vagy ő hív fel, és számot cseréltünk. Ismét megölelt, majd egy apró puszit nyomott az arcomra, és beszálltak a turnébuszba. Még utoljára kipillantott az ablakon, és elvigyorodott, amit én ugyanilyen pillantással viszonoztam, aztán beindult a motor, és a busz is eltűnt a sötét, londoni éjszakában… 

Ismét hat komment, sráácok. :) Remélem, tetszik nektek ez a rész is! :D Sajnálom, hogy nem hoztam hamarabb, csak tegnap egész délután nem voltam itthon, és nem tudtam befejezni, viszont most itt van! :D
Noémi xXx

14 megjegyzés:

  1. Ez k*rva jó lett! Tisztára végig izgultam én is az egészet... Louis-nak az a beszólás: 'Ugye, babám?'... azon akkorát röhögtem... Bella meg hozta a formáját :D és örülök hogy hosszabb rész volt...még mondjuk olvastam volna, de...vége lett! Sajnos! :D Várom a kövit! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Hát, Larry Stylinson él!! :D Bella meg... Bella. xD És nem lehet a végtelenségig húzni a részt, féltem, akkor még több párbeszédet raknék bele, az meg kicsit sok lenne :P

      Törlés
    2. IMÁÁÁDOM Larry Stylinson-t :D és őszintén de húzhatnád a végtelenségig... :)

      Törlés
  2. Ez nagyooooon jó :) Tök jól írsz, és nehogy valaha is abbahagyd! Minnél hamarabb hozd a következőt! :))

    VálaszTörlés
  3. El sem tudod képzelni, milyen jól esik ez! :') Megígérem neked, hogy sosem hagyom abba véglegesen az írást! :D

    VálaszTörlés
  4. Eszméletlen jó lett.
    Ilyet se olvastam még. :)
    Várom a kövit! ^^

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó!:) Hamar folytatást!;)

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, örülök, hogy tetszik! :)

    VálaszTörlés
  7. Most találtam rá és IMÁDOM..*-*!!Mikor jön a kövi??:DD

    VálaszTörlés
  8. Nagyon tetszik:)Ritka jól írsz és van ám fantáziád:)Hamar a kövit*.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik, és köszönöm a bókot ^^

      Törlés
  9. Hihetetlenül tetszik :D Nagyon jól írsz! Izgalmas :)) <3 Alig várom a kövit!!

    VálaszTörlés