3. fejezet

Teljes harci díszben menetelünk az aréna felé. Kezemben egy tábla, ami Bella szerint a kulcsa annak, hogy Harry észrevegyen. Nem tudom, minden esetre hallgattam rá, és elhoztam az általa firkált feliratot. Kezdtem elbizonytalanodni a tervét illetően, de innen nem volt visszaút. Pen odaadta a jegyeket, majd beengedtek minket a hatalmas, emberekkel teli és fülledt arénába. Bella és Pen két oldalról megragadott, és elindultunk a tömeg sűrűjébe.

-          Minél előbb kell lenned, hogy Harry lássa a táblát. – magyarázta Bella

És bár koránt sem voltam olyan biztos benne, hogy működni fog ez az egész, nem tiltakoztam, mert ismertem eléggé Bellát ahhoz, hogy tudjam, mikre képes. A lányokból álló tömegnek persze nemigen tetszett, hogy mi csak úgy befurakodunk előre, mikor ők voltak itt előbb, és a nem tetszésüknek hangot is adtak. Először csak pár felháborodott kiáltást hallottam, majd lökdösődni is kezdtek. Bella persze ezt is elintézte, mégpedig azzal, hogy mindenkin lökött egy hatalmasat, utána nem mertek már hozzánk érni se. Az első sort egy kordon választotta el a színpadtól, a kordon és a színpad között pedig itt-ott egy-egy testőr állt, mogorva képpel, keresztbe font kézzel. Ijesztőek voltak, nem kicsit. Még volt idő a koncertig, ezért átbeszéltük még egyszer a Bella szerint halálbiztos tervet. Pont középen voltunk, előttünk éppen egy testőr sem állt, valószínűleg mi nem tűntünk annyira őrültnek, mint például a pár emberrel arrébb lévő lánycsoport, akik már bőgni kezdtek, pedig még a fények is égtek. Őszintén szólva nem is figyeltem Bellára. Csak az járt a fejembe, hogy mi lesz, ha tényleg beválik a terv? Ha tényleg meglátja a táblát? Vajon lejön a koncert közepén, vagy csak utána hív be az öltözőbe? Vagy nem is fog neki semmi jelentőséget tulajdonítani, azt gondolja majd, csak egy szupermegszállott játszadozik vele? Ismét körbevettek a kételyek, amiket Bella egy csettintéssel elhessegetett – szó szerint -, mivel az arcomba csettintett. Mikor kérdőn néztem rá, csak megrázta a fejét, és odament az egyik securityhez.

-       Elnézést, mikor kezdődik a koncert? – kérdezte Bella a hústoronytól. – Ugyanis elvileg hétkor kellett volna kezdődnie, de már tíz perccel is elmúlt hét! – morfondírozott, és úgy tűnik, csöppet sem érdekelte, hogy milyen erős vagy éppen ideges lehet az őr.

-    Amint a fiúk elkészültek. – az őr lezártnak tekintette a témát, mert ismét a tömeget kezdte el fürkészni.

-          Cöh. – fújtatott Bella, mikor visszajött mellénk. – Micsoda alak!

Nem akartam mondani, hogy neki nem az a dolga, hogy tudja, mikor kezdődik a koncert, hanem az, hogy vigyázza a fiúk biztonságát az őrjöngő rajongóktól, mint amilyenek a „kedves” szomszédjaink itt, de inkább ismét csendben maradtam. Túl csendes vagyok ma! Talán azért, mert ma végre újra láthatom Harryt, és félek, hogy feltépem a régi sebeket? Igen, valószínűleg ez az oka. 

Ma még hozok egy részt, ígérem, viszont szeretnék most már szabni egy kommenthatárt is. :) Egyenlőre ez három kommentet jelent. Az idő múlásával ez nőhet is, attól függ, mennyire vagytok aktívak. Ja, és ha lehet, egy rövidke véleményt is kérek az adott részről, nem csak egy "jó. Siess a kövivel!"-t. :D Pussz, 

Noémi xXx